Minél több pozitív szemléletű ember vesz körül, annál pozitívabb vagyok, és annál szebbnek látom a világot...
A negatív emberek meg tehetnek egy szívességet...húzzák le azok energiáit akik olyan hülyék, hogy hagyják magukat!
Köszönöm! :)))
"ha tudok segíteni szólj bátran!"
Hangzik el sokszor ez a mondat...majd mikor tényleg úgy hozza az élet, hogy ÉÉÉÉÉÉN, aki soha a büdös életbe nem szoktam semmit sem mástól kérni, arra fanyalodok, hogy segítséget kérjek, akkor a teljes elzárkózással találkozom.
Persze most könnyen feltételezheti azt bárki, hogy valami olyat kértem, ami nagy dolog, ami miatt másnak meg kell erőltetnie magát, ami másnak gondot okoz... pedig nem.
Nem is tudom mit várok már az emberektől. Szerintem semmit sem érdemes már... attól sem akiről azt gondoljuk a barátunk, méghozzá nagyonjó barátunk.
Hány emberben kell még csalódnom, hogy rájöjjek, nem létezik igazi, őszinte barátság?
Úgy érzem egy ábrándot kergetek, mindhiába.
"Életem legnagyobb befektetése lenne, ha embereket vehetnék annyiért amennyit érnek, és eladnám őket annyiért, amennyire tartják magukat...."
Az élet mindig elénk görgeti a lehetőségeket... aztán vagy megragadjuk őket és élünk velük, vagy félünk belevágni és később sajnálkozunk, hogy nem voltunk elég bátrak cselekedni. Ez utóbbi nem jó... túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy ne merjek valami drasztikusat cselekedni :)
Tessék bátornak lenni!
hmm...
ideje volt itt egy nagytakarítást végezni. Kisöpörni a múltat, mindent ami elmúlt. Nincs értelme ragaszkodni hozzá, nincs értelme visszaolvasni. Az igazán fontos dolgokat úgyis magamban őrzöm... és azt soha nem veheti el tőlem senki.
nem ígérem, hogy itt minden ugyan olyan lesz mint régen. Nem más miatt, magam miatt. néhol zavaros, néhol érthetetlen... néha kesergő és rendszertelen vagy éppen ritka, vagy ömlesztett... még nem tudom, de épp olyan lesz ahogy jól esik, és ennyi... majd meglátjuk hogy alakul.
Sziasztok!
